Képek egy leendő pápa életéből - 1. rész!
Egy kedves ismerősöm a Pax TV-nél dolgozik, és az ő jóvoltából volt alkalmam megtekinteni zártkörű vetítésen egy tavalyi filmet, melynek magyar címe: „Ferenc pápa – Út Buenos Aires-től a Vatikánig” (eredeti cím: Francisco – El Padre Jorge).
A film forgalmazója a Cirko-Gejzír mozi, a premierje àprilis 7-én volt. Egy személyes portrét láthattam Jorge Bergoglióról: a Mussolini elől Olaszországból Buenos Airesbe menekült munkáscsalád fia hogyan jut el az argentin fővárosból a pápai trónig. A tangózni szerető, figyelmes és érdeklődő fiú hogyan lesz az első Latin-Amerikai pápa. A film perspektíváját alapvetően határozza meg a könyv, amely nyomán született: Jorge atya életrajzát pápává választása után személyes jó barátja, a spanyol újságíró Elisabetta Piqué írta meg. Az életrajz sajátja, hogy komoly kutatás előzte meg: Piqué 75 különböző, Jorge atyát személyesen ismerő ember beszámolója alapján készítette el könyvét Buenos Aires érsekéről, aki később pápaként is csak Róma érseke kívánt lenni.
A filmnek ez a személyesség az egyik legfőbb erénye: hétköznapi emberek szemén keresztül mutatja be Bergoglio-t. A film kitalált hőse Ana, újságírónő aki 2005-ben egészen váratlanul ismerkedhetett meg Buenos Aires érsekével. A találkozás úgy jöhetett létre, hogy a riporter Ana és Jorge atya is ugyanazzal a vonattal utaztak Rómába a pápaválasztó Konklávéra. Beszédes jelenet, hogy mikor Ana felismeri a pápaságra jelölt érseket, Bergoglio ragaszkodott ahhoz, hogy „eminenciás uram” helyett Jorge atyának szólítsa őt. Innentől kezdődik a film két fő alakjának a kapcsolata, amely transzformáló erejű mindkettőjük számára.
Ana-nak személyesen nincs sok köze a valláshoz, politikai közvetítőként kapja megbízásként, hogy a pápaválasztásról írjon 2005-ben, mint az olasz politika szakértője. Nem vallásgyakorló, agnosztikusnak vallja magát, tehát Istenre úgy gondol, mint akinek a létét sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudjuk. A magát Jorge atyának nevező érsekre úgy tekint, mint egy politikai küzdelem egyik szereplőjére. Egészen addig, amíg valami egészen mást tapasztal tőle, mint a hatalommal rendelkező emberektől szokott. Egy váratlan párkapcsolati törés okozta mélypont véletlenül épp Jorge atya közelében éri, aki a riporternő felé is úgy fordul, mint mindenki más felé: szeretettel, nyíltsággal, segíteni akarással. Épp úgy, mint Buenos Aires szegényeihez, akikhez érsekként tömegközlekedéssel jár ki rendszeresen misézni és imaórákat tartani a külvárosban, hogy tartsa bennük a lelket a nyomor és a drogdílerek terjesztette erőszak közepette. Ana-t, a céltudatos, profi riportert teljesen meglepi ez az odafordulás – hiszen egy határozott és rafinált politikusra számított. Ebben a jelenetben alapozódik meg bizalma az atya felé, ami miatt később egészen bizalmas közelségig engedi majd be őt lelki vezetőként az életébe.
Fontos, hogy ez a film nem egy politikai életrajz, ami kirajzolná Ferenc pápa megválasztásának hátterét. Nem célja összeszedni Bergoglio érsek teológiai munkásságának alapvetéseit. Hanem egy személyes portré Jorge atyáról, amely Piqué életrajzi kötetének történeteiből építkezik. Jorge atyát azon keresztül ismerjük meg, mit tesz másokkal, hogyan viselkedik a legegyszerűbb gyülekezeti tagtól kezdve az őt zsaroló politikusokon és tábornokokon át egészen a katolikus érsekekig. A személyre szabott figyelemről és az őszinte, önátadó odafordulásról tanúskodik minden ilyen történet.
Folytatás következik!
