November utolsó előtti hétvégéjén a nagyváradi Szent László Gimnázium 9-10-es tanulóinak néhány szegedi diákkal csoportot alkotva lehetősége adódott betekintést nyerni a média világába a szakértők szemszögéből. Ezalatt a három nap alatt nemcsak új ismeretekkel bővíthettük a tudástárunkat ezen a téren, hanem alkalmunk nyílt összebarátkozni csoporttársainkkal és a szervező stábbal is.
Mi, a váradi csapat, pénteken érkeztünk meg Domaszékre, egy Szegedtől nem messze eső kis településre. A friss falusi levegő és a békés csend a nagyváros nyomasztó füstje és autótülkölése után igazi felüdülés volt számunkra. Elfoglaltuk a szobáinkat, és az egy óráig tartó szabadidőnket beszélgetéssel, egymás megismerésével töltöttük - tehát mondanom sem kell, megteremtettük az alaphangulatot.
A péntek esti képzést a méltán híres újságíró és televíziós műsorvezető, Süveges Gergő tartotta nekünk, az ő segítségével betekintést nyerhettünk az interjúkészítés világába; rengeteg nagyon fontos, gyakorlatias tanács hangzott el, beszéltünk többek között az interjútípusokról és arról is, hogy mikor lehet szó jól sikerült riportról. Megnéztünk egy 2014-ben készült televíziós interjút is, amely elrettentő példaként szolgált arra, hogy riporterként hogyan ne bánjunk az alannyal. Az interaktív feladatok révén elhangzott egy-egy érdekes gondolat a hallgatók részéről is, tehát mindent összevetve ez a program jó kezdésnek bizonyult.
Szombaton, miután nagy nehezen kikeltünk az ágyból és megreggeliztünk, a Shoeshine szerkesztői jóvoltából újabb tréningeken vettünk részt. Az előadások témában eltértek a péntek este elhangzottaktól, ezúttal a média azon területeire hatoltunk, amelyek vizuálisan keltik fel az olvasók érdeklődését, vagyis a fényképkészítés és -szerkesztés fogalmát boncolgattuk, szemléltető eszközökként pedig a médiastáb teljes felszerelését tekinthettük meg. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, mekkora sikert aratott körünkben a profi kamerák, drónok és mikrofonok tömkelege, valósággal lenyűgözött a sok technikai kellék. A különböző kamerákat természetesen ki is próbálhattuk.
A két képzés közötti szabadidőnket Szeged körüljárásával ütöttük el, ellátogattunk a közel 500 éves alsóvárosi ferences templomba, valamint a festői szépségű főteret is bejártuk, beleértve a Magyarok Nagyasszonya katedrálist, amely a maga 81 méterével rendületlenül és fenségesen magaslott fölénk.
A nap fénypontjaként pedig a Shoeshine rendkívül jól sikerült, gyönyörű képi világgal rendelkező és megható Faces of Love című dokumentumfilmjét néztük meg, amely a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában működő ACAY ifjúsági misszió tevékenykedését mutatta be. A film legfőbb interjúalanya a magyar származású Fabian Edit Mirjam misszionárius nővér volt, illetve azok a gyötrelmes sorsú, sok szenvedést megélt filippínó fiatalok, akiket a misszió tagjai a szárnyaik alá vettek és reményt adtak nekik egy új, kilátásokkal teli életre, amelyben van jövőjük. A film elképesztő módon szemléltette a szegénységet és a nyomort, amely a főváros egyes negyedeiben uralkodik, illetve azt is, hogy vittek ezek a nővérek szeretetet és bizalmat ebbe a nyomasztó közegbe. A film befejezése után természetesen mindenki kinyilváníthatta a véleményét; a visszajelzéseink alapján mindenki odavolt mind az üzenetéért, mind az operatőri munkáért. Így ez emlékezetes zárása volt a tréningnek.
A hátralevő időben barátságot kötöttünk a szegedi csapattal is, a szombat este tehát jó hangulatban telt el, másnap reggel pedig közösen kiértékeltük a hétvége minden mozzanatát. Az utolsó közös „programunk” pedig egy szentmise volt, így volt alkalmunk megköszönni azt a sok élményt és tapasztalatot, amelyet a szereztünk.
Összegezve, ez a három nap fantasztikus lehetőséget nyújtott a tanulásra és csapatépítésre. A programok, amelyeken részt vehettünk, ideális fejtágítóként szolgáltak a feltörekvő újságírók és operatőrök, fényképészek és riporterek számára - számunkra, hiszen megcélozta az érdeklődési körünk, és olyan szakemberek beszéltek nekünk róla, akik ténylegesen értenek hozzá. A szervezők közvetlensége kooperatív munkát eredményezett köreinkben, ennek köszönhetően sikerült barátságokat kötnünk egymással.
A magam nevében is szeretnék köszönetet mondani a Shoeshine-nak a lehetőségért, hogy részt vehettem a tréningjükön, hiszen hónapokig tartó bizonytalanság után végre körvonalazódott bennem, hogy „mi szeretnék lenni, ha nagy leszek”. Köszönet a szervezőknek a kedvességükért és a felkészültségükért, köszönet a résztvevőknek, amiért jó társaságot és kellemes beszélgetéseket nyújtottak a hétvégén, illetve köszönet Nemes István tanár úrnak (apának), amiért biztatott, elvitt és haza is hozott.
Remélem, még találkozunk! Minden jót, Shoeshine!
Nemes Eszter, Ady Endre Elméleti Líceum, Nagyvárad
