A minap az egyik kedves kolléganőmmel beszélgettem, és egy csodás gyógyulás kapcsán elmesélte, hogy hogyan élt túl a lánya egy komoly áramütést néhány évvel ezelőtt. A történethez tudni kell még azt, hogy kolléganőm az eset előtt nem sokkal került egy református közösségbe, és tért meg. Az Úr pedig ezzel a csodával megerősítette őt hitében, és abban, hogy jó úton jár. A történetet akkor leírta, és szeretettel ajánlja nektek. Íme:
Ma is történnek rendkívüli csodák… Az egyik éppen velünk esett meg. Így történt:
Átlagosnak mondható nap volt az a tavaly októberi is, melyen átéltük a címben említett rendkívüli csodát. Persze, hogy az volt (rendkívüli csoda), csak utólag jöttünk rá.
Olyan gyorsan történt minden. Este 6-7 óra körül járt az idő, 7 éves kislányom a kádban fürdött. Én a lefekvést készítettem elő. Édesanyám hazaérkezett, és lázas készülődésbe kezdett az esti programja miatt. Éppen kislányomért indultam a fürdőszobába, amikor közvetlen az ajtó előtt meghallottam a sikoltását. Rémülten léptem be, és a következő kép tárult a szemem elé: kislányom összerándulva, vörösen kuporog a kádban, szeméből ömlenek a könnyek, és rémülten tekint rám, körülötte forr a víz. Édesanyám kezében tartja a víztől csöpögő hajsütővasat, melyet készülődés közben használt, és véletlenül a vízbe sodort – és azonnal ki is rántott onnan a zsinórjánál fogva.
Gyorsan kivettem a gyermekemet a kádból, és az ágyba fektettem, ahol kb. húsz percig tartott míg sikerült úgy-ahogy megnyugtatnom. A gyermekorvosi rendelőből telefonon azt a felvilágosítást kaptam, hogy vigyem kislányomat a Nagyvárad téri ügyeletre gyalogosan, mivel a mentő csak órák múlva érne hozzánk. Mivel nagyon aggódtam az állapota miatt – folyamatos baloldali zsibbadásról panaszkodott, főleg a bal könyökénél, és időközben vöröses foltok jelentek meg a bőrén – felhívtam a Bethesda Református Gyermekkórházat is. Az ügyeletes hölgy alaposan kikérdezett, és kérte, hogy azonnal vigyem át a gyermeket. Hamarosan megérkeztünk, már vártak bennünket. Azonnal gépekre kapcsolták, gondosan megvizsgálták, nyugtatgatták, kérdezgették – én mindvégig vele lehettem. Megállapítást nyert, hogy az áram kétszer ment át a testén, mindkét esetben a bal könyökénél ment be, a jobb könyökénél pedig távozott (ahogy a kádba kapaszkodott). Mivel a szíve össze-vissza dobogott, mindenképpen a kórházban kellett maradnia gépre kapcsolva. A doktornő, akivel telefonon beszéltem bejött hozzá, megnézte az eredményeket, hozzám lépett és csak annyit mondott: „Anyuka, nem tudom ki vigyázott a maga gyermekére odafönt, de köszönje meg neki…”. Megengedték, hogy még aznap este bevigyem a kislányom személyes holmiját, játékait, és bár a kórházban nem maradhattam éjszakára, csak fél tizenegy után jöttem el, mikor már összebarátkozott a kórteremben lévő nagyobb lányokkal, akik kedvességgel vették körül. Reggel már ott is voltam, szerencsére az éjszaka nyugalomban telt, kislányom örömmel fogadott, vele tölthettem az egész napot.
Harmadik napon hazaengedték. A zárójelentést kiállító doktornő elmondta, hogy hihetetlen, de egyáltalán semmi elváltozást a szervezetében, vérében az áramütés nem okozott.
Kislányommal jól vagyunk, és én felismerhettem, hogy gyermekemet az Úrtól kaptam, és az Ő kegyelme által eddig már kétszer is boldogan fogadhattam el Tőle ezt a gyönyörű ajándékot.
A kórházban búcsúzóul ezt az imát kaptuk:
Uram tégy engem a Te békességed
munkáló szerszámává,
Hogy szeretetet gyakoroljak ott, ahol
gyűlölik egymást,
Hogy megbocsássak ott, ahol megsértik
egymást,
Hogy bekötözzem a viszálykodás ütötte
sebeket,
Hogy igazságot mondjak ott, ahol
kétkedés kínoz,
Hogy reménységet ébresszek, ahol
kétségbeesés gyötör,
Hogy a világosságot gyújtsam meg ott,
ahol a sötétség lakik,
Hogy örömet szerezzek ott, ahol a bánat
tanyáz.
Uram engedd, hogy erre ügyeljek:
ne engem vigasztaljanak,
hanem én vigasztaljak,
ne engem értsenek meg,
hanem én legyek megértő.
Ne engem szeressenek,
hanem én szeressek.
Mert aki ad-, az kap.
Aki elfelejti önmagát-, az talál.
Aki megbocsát-, az bocsánatot nyer.
Aki meghal-, az örök életre ébred fel
Benned.
Assisi Szent Ferenc
