Szűk négy hét van karácsonyig. Az emberek többsége boltról boltra rohangál, keresi a megfelelő ajándékot, meglepetést, amivel a szeretteinek kedveskedhet. A gyerekek egyre izgatottabbak. Van, aki a havat várja, és van, aki a téli szünetet, de elsősorban azért mindannyian arra kíváncsiak: „mit fogok kapni?”
Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy örülünk, ha megajándékoznak minket, ha kapunk valamit. De mi az igazi ajándék? Az ajándék mindenki számára más és más, ezért nem lehet általánosítani. De ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy egy kicsike apróság is boldoggá tehet.
És itt nem a tárgyi dolgokra gondolok. Egy jó szó, egy mondat, egy kérdés, egy mosoly...
Az egyik utcában él egy idősebb bácsi. Többnyire kint van az udvaron, vagy kint áll a kapuban és nézi a járókelőket. Már többször megfigyeltem, hogy mindenkinek köszön, és egy- két jó szót is intéz felé. Egyszer én is kaptam „belőle” egy kicsit. Épp hazafelé tartottam, köszöntem neki. Mire ő visszaköszönt, és megkérdezte: „vége a munkának?” . Igennel válaszoltam, mire ő hozzáfűzte. „ Akkor jó pihenést!” . Tényleg csak egy pár szó volt, mégis feldobta a napomat.
Lehet, sokan vannak a közvetlen környezetünkben, akiknek tényleg „csak” pár kedves szóra lenne szükségük. Keressük meg őket, és beszélgessünk velük. Ez saját magunknak is, és valószínű a másik embernek is örömet fog okozni. Az előkészület alatt pont jó lehetőség arra, hogy egy kicsit megálljunk, és a másikra figyeljünk.
